A november 6-i Soproni Témában jelent meg az alábbi cikk, amelyben Kovács Miklós alezredes, a Soproni Rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályvezetője nyilatkozik Sopron új kerékpárhálózatával kapcsolatban, eképpen:

Mint a zöld színű kiemelésből látható, az alezredes úr szerint az új kerékpárhálózat felvet bizonyos kérdéseket... Szerinte azonban ez a kérdés nem az, hogy jó-e ez a kerékpárhálózat - a valódi probléma valami más, az alkalmazkodó készség hiánya, az erőfölény fitogtatása, és ehhez hasonlók.

Ne firtassuk most azt, hogy ez a fajta lekezelő, leereszkedő, fölényeskedő hangnem mennyire nyitogatja a bicskát a kerékpárosok zsebében. Ne piszkáljuk azt sem, hogy kinek, miért és hogyan érte meg a kerékpárhálózat kialakítása - ehhez e blog írója messze nem ér fel. Az alábbiakban arra az egyszerű kérdésre keressük a választ, hogy valójában mennyire igaz a fenti megállapítás; tényleg jól, a közlekedők érdekeit figyelembe véve alakították-e ki ezt a hálózatot?

Ha igen, akkor elnézést kérünk, és megpróbálunk alkalmazkodni, és legyűrni magunkban az erőfölény fitogtatására való szörnyűséges hajlamunkat. Ha viszont nem... talán lehetne szó arról is, hogy az illetékesek is átgondolják, hogy más probléma is lehet a méltatlankodás hátterében, mint a polgárok renitenskedése? Nyitva hagyom a kérdést.

* * *

Állomástól-állomásig

Hát íme, itt a mi csodálatos új kerékpárút-hálózatunk (forrás: Kisalföld Online). Tegyünk egy kört a most megalkotott, új kerékpárhálózatot kihasználva. Mivel a körnek köztudottan nincs vége, válasszunk egy tetszőleges kiindulási pontot. Esetünkben legyen ez a vasútállomás - történetesen úgyis itt indul a kerékpársáv.

Itt rögtön álljunk is meg egy szóra. Több ismerősöm eleve elég lesajnálóan nyilatkozik a kerékpársávról, mert az, "mintha ott se' volna", nem igazán védi a kerékpárosokat. Van benne valami, bár én nem értek teljesen egyet; azért szerintem a kerékpársáv - különösen, ha zárt - markánsan jelzi, hogy itt a kerékpárosoknak helye, keresnivalója van. Bár a sárga csík nyilván nem betonfal, de azért a legtirpákabb autósokon kívül más nemigen bátorkodik ráhajtani, főleg nem ráparkolni a zárt kerékpársávra.

A nyitott kerékpársáv már más kérdés: az valóban inkább csak halvány sugallat, jelzi, hogy hol a helye a kerékpárosnak (az út jobb oldalán - minő lepetés!), de ráhajthat az autós is, csak nyilván, ha kerékpáros is van ott, akkor azt ki kell kerülnie (balról - minő lepetés!)... No most, várjunk csak egy percet! Nem mintha ugyanez lenne a helyzet, ha nincs felfestve az égegyadta világon semmiféle kerékpársáv? Dehogynem. A nyitott kerékpársáv tehát nagyjából a sárga festék pazarlásával egyenértékű - kivéve, ha azt nem a jobb oldalra, hanem a baloldalra, esetleg - horribile dictu! - két autós sáv közé festik fel - ilyen kreatív megoldásokhoz azonban Sopronban nem folyamodtak (pedig talán érdemes lett volna megfontolni - ld. alább.)

No, de ne merengjünk túl sokat ilyen mély filozófiai kérdéseken, inkább induljunk el a kerékpárúton (hátulról már úgyis ránk dudáltak.) A ma még friss sárga festékcsík egy lágy balkanyarral rávezet minket a Mátyás Király útra, amely először a Csengery utcát keresztezi - és ez az első pont, ahol a valamirevaló kerékpáros agyát elönti a lila köd:

Igen, jól tetszenek látni: itt formabontó módon véget is az alig százötven méterrel korábban kezdődött kerékpársáv. No, nem véglegesen, a Csengery utca másik oldalán újra kezdődik, csak itt tart egy rövid cigiszünetet - vagy mit.

Fordítsuk komolyra a szót: ez, kérem szépen, nem más, mint a kerékpárosok szembe köpése - de úgy alaposan, kéjesen. Lássuk csak, mit is mondanak erről a hivatalból okosok a Soproni Téma cikkében:

Ja, vagy úgy, köszönjük, hogy elmagyarázták! Most már lassan kezd érthetővé válni, hogy mire is gondolnak akkor, amikor az alkalmazkodás szükségességére hívják fel a figyelmet! Mi, kerékpárosok, eddig rosszul gondoltuk: csak egy kis alkalmazkodásra lenne szükség, leszálljuk, és áttoljuk. Vili, nem?

Most, hogy jobban megnézem, pont ez a kereszteződés szerepel egyébként a Soproni Téma cikkénél is illusztrációként (azzal az apró különbséggel, hogy ott még nincs ott az otromba narancspiros felfestés és a két zöld oszlop, hogy a hülye is megértse, hogy mit akarnak mondani - van viszont renitens kerékpáros, aki gonosz módon nem akar leszállni, és gyalogosan folytatni útját):

De nicsak, mi is van erre a képre írva, piros betűkkel? "Egyenrangú felek" vagyunk! Bizony, merthogy "az önkormányzat a szakmai és lakossági egyeztetésen is azt hangsúlyozta, hogy a kerékpárhálózat kialakításakor egyaránt figyelemmel kell lenni valamennyi közlekedésben részt vevő érdekeire." (Forrás: http://www.kisalfold.hu/soproni_hirek/megkezdodott_sopronban_a_belvarosi_kerekparut-halozat_kivitelezese/2348161/)

Biztosan sokan lesznek, akik nem értenek majd velem egyet, de sajnos nem tudok egyetérteni sem azzal, hogy itt egyenrangú félként kezelnék a kerékpárosokat, sem azzal, hogy az ő érdekeiket ugyanúgy figyelembe vették volna, mint másokét. Konkrétan: nem tudok olyan kereszteződésről, ahol az autósoknak ki kellene szállniuk, és át kellene tolniuk a járműveiket a kereszteződésen - ennyit az egyenrangúságról. Ami pedig az érdekek figyelembe vételét illeti: a kerékpárosok helyzete nemhogy nem javult, de jelentősen romlott a kerékpársáv ilyetén módon történt kivitelezésével.

Persze, felmerülhet az is valakiben, hogy mit kell ezen annyit nyafogni - hát, olyan nagy dolog leszállni egy kerékpárról? A válasz röviden: igen. Először is, önmagában is megalázó, hogy láthatólag ilyen módon, a kerékpárosok érdekeit semmibe véve készítettek kerékpárút-hálózatot Sopronban. Azonban, konkrétan: ha valakinek férfi kerékpárja van, és azon, ne adj' Isten, van még egy gyerekülés is felszerelve, akkor a kerékpárról való le- és felszállás igenis elég jelentős kihívás (főleg egy bizonyos életkor felett), és különösképpen méltóságteljes mozdulatnak sem nevezhető. Marad még lehetőségként, hogy rajta maradunk a kerékpáron, kivívva ezzel néhány rosszalló pillantást a gyalogosok részéről, és kockáztatva egy jó kis büntetést egy épp arra járó rendőrtől.

Ha, ne adj' Isten, ezt esetleg egy illetékes olvasná, akkor hadd álljon itt fehéren-feketén: ez így nem jó. Nem igazságos, semmibe veszi a kerékpárosok érdekeit, rosszabbá teszi a közlekedési helyzetet, és változtatni kellene rajta. És nem, nem csupán az erőfölény fitogtatásáról van szó, és nem lehet a helyzetet megoldani nagyobb rugalmassággal, alkalmazkodókészséggel. Ez így objektíven sz@r.

Elnézést a hosszas dühöngésért, de ez a megoldás valóban vérlázító. Haladjunk inkább tovább az újrainduló kerékpársávon. Kis idő múlva megérkezünk a Deák Térhez Itt egy kissé megmosolyogtató a helyzet: valamiért a kerékpársáv egy kicsit ismét elfogy (bár itt legalább nem kényszerítenek minket gyalogos továbbhaladásra), aztán a tér után újra előbukkan.

Azaz nem, pontosítok, itt van kerékpárút! Hogy hol? Hát az utca túlsó oldalán! Ugye senki nem gondolta komolyan, hogy ezért a 30 méterért menjünk át, aztán újra jöjjünk vissza?

Továbbhaladva közeledünk a Széchenyi Tér felé. Itt a kerékpársávot a kialakított parkolóktól jobbra, belül vezetik. Ez vélhetőleg jó szándékú, elméletben a kerékpárosok védelmét szolgáló megoldás, de már az RTL Klub híradója is beszámolt róla (http://www.rtlklub.hu/hirek/belfold/video/225335), hogy milyen káoszt okozott eleinte. Lassan az autósok is megszokják, külön köszönhetően a kihelyezett oszlopoknak.Erről most ne is mondjunk többet.

A Széchenyi téri kereszteződésnél aztán kiderül, hogy egy szembeköpés nem elég a soproni kerékpárosoknak - a biztonság kedvéért megismétlik a Csengery utcai megoldást. Már várom, hogy mikor fog kiállni oda egy rendőr, hogy segítőkészen motiválja (értsd: büntesse) a kerékpárosokat a szabályok betartására...

Miután kidühöngtük magunkat, haladjunk tovább. A kerékpársáv folytatódik a Széchenyi téren, majd a Várkerület elején, egészen a Torna utcáig, ahol egy huszárvágással véget ér.

Az illetékesek folyvást figyelmeztetnek minket a szabályok betartására - itt azért ember legyen a talpán, aki tudja, hogy pontosan milyen szabályt is kellene betartani! Na, merthogy kicsit mást mond a közlekedési tábla, és más derül ki a felfestésből - és nagyon nem egyértelmű pl. hogy egy egyenesen haladó kerékpáros és a jobbra bekanyarodni kívánó autós közül kinek is légyen elsőbbsége? Jó lenne tisztázni. (A táblát figyelmen kívül hagyva, és csak a felfestésre koncentrálva, mivel az autós és a kerékpáros egyaránt sávot vált, elvileg kettejük közül a jobbról érkezőnek lenne előnye, aki viszont a kerékpáros... de erre eddig még nem nagyon mertem teljes biztonsággal rábízni magam.)

Ha viszont itt véget ér a kerékpársáv, akkor hogy is folytatódik a kerékpárút-hálózat? Így van, "kerékpáros nyom", illetve "kerékpározás céljára kijelölt útvonal" könnyíti a biciklisták dolgát. Hogy mennyire? Erre a pontos válasz: semennyire! Mindkét dolog pontosan annyit ér, mint halottnak a beöntés. Az égvilágon semmire sem kötelezi az autósokat, és semmilyen jogot nem biztosít a kerékpárosoknak, ami ne illetné meg őket bármilyen közúton (már ahonnan nincsenek kitiltva.)

Mint a képen látható, a kerékpárosokat a jobb oldali szervízútra terelték. Ez még önmagában nem lenne akkora katasztrófa, ha nem tiltanák őket kifejezetten le középről, a fő útpályáról. S hogy ez miért probléma? Azért, mert a szervízúton sokkal rövidebbek a zöldek, és hosszabbak a pirosak, mint középütt. Itt ismét úgy tűnik, hogy a kerékpárosok érdekei csorbulnak - ráadásul itt még egy viszonylagos biztonságot jelentő kerékpársávot sem kapnak cserébe.

A térkép tanúsága szerint a továbbiakban a szervízút lesz majd kijelölve kerékpáros közlekedésre, egészen az Ikvahídig. Itt a térkép szerint tovább lehet haladni az Ikvahídon és fel a Bécsi Dombra, a már meglevő kerékpárúton.

Itt álljunk meg egy pillanatra: meglevő kerékpárút??? Valahogy nem nagyon emlékeztem ilyenre, ezért, amikor először megláttam a fenti térképet, elmentem megnézni, hogy miről is van szó. Hát, egy biztos: kerékpárútról aligha. Itt is csupán kerékpározásra kijelölt útvonalak voltak (tehát semmi), illetve újabban felfestették a kerékpáros nyomot (dupla semmi.) Ennyit erről.

Mivel jelenleg a szervízút Árpád utca utáni szakaszát feltúrták, egyelőre nem lehet tudni, hogy mi lesz azoknak a sorsa, akik nem az Ikvahídon, hanem a Kis-Várkerületen akarják folytatni az útjukat. Vajon milyen megoldást találnak majd ki a számukra, hogy át tudják verekedni magukat a Várkerület túloldalára, ahol is immáron kétirányú "kerékpárúton" folytathatják útjukat? Egyelőre ez még a jövő titka - mindenesetre az eddigi megoldások ismeretében nem sok jót jósolunk...

Így hát most ugorjuk át a Várkerület e szakaszát, és nézzük, hogy folytatódik a kerékpárút a Kis-Várkerületen! Mint mondtuk, innentől a kerékpárút(-szeűség) kétirányú, a Várkerület felől érkezve a bal oldalon találjuk:

Ugye nem csak én látom a hibát? Itt nyilván a bal oldalon közlekednének a gyalogosok, a jobb oldali rész (korábban úttest) pedig a kerékpárosoké lenne... Ha nem pakolnának ki rá az égegyadta világon mindent, tujáktól padokon keresztül az éttermek asztalain és székein át. Így a kerékpáros vagy a jóízűen falatozók között szlalomozhat, vagy a gyalogjáróra kényszerül, ahol jó eséllyel elüthet bárkit, aki valamelyik üzletből vagy kapualjból kissé energikusabban lép ki. Ha itt kerékpározásra kijelölt útvonal halad, azt jó lenne mindenkinek a tudomására hozni.

Úgy 100 m után újra úttest következik; egy zsákutca, ahol - a baloldalt kijelölt hivatalos parkolóhelyek mellett - előszeretettel parkolnak az út közepén is járművek, gondosan ügyelve rá, nehogy egy kerékpár elférjen közöttük. Nota bene: az elmúlt pár napban ezt a problémát nem tapasztaltuk (régebben viszont szinte kivétel nélkül mindig) - lehet, hogy időközben kiszabtak itt néhány bírságot a szabálytalanul parkolókra, és ez egy kicsit elvette a kedvüket?

Ezután beérünk a parkolóba, ahol egy egyirányú utcán haladhatunk - a forgalommal egyezően, illetve kerékpárosként akár azzal szemben is! Erre később majd még visszatérünk, a Színház utcánál.

A parkoló végén a Színház Utca sétáló részén folytatódik a kerékpározásra kijelölt útvonal. Ez elég széles, és a gyalogosforgalom nem túl vészes, így el lehet férni - bár nem ártana itt is felfesteni, hogy melyik rész van fenntartva a kerékpárosoknak:

És ami most jön, azt már csak a tragikomikus szóval jellemezhetjük:

A keskeny kis Színház utcán a kerékpárosok menetiránnyal szembe hajthatnak be, és jól elférnek a szembe jövő autók mellett - a várostervezők elképzelései szerint. Igaz, hogy itt még nem vagyunk kötelesek igénybe venni a ezt az útvonalat, ráhajthatunk a párhuzamos Ógabona térre, de csak idáig:

Itt immár kötelező jelleggel "át kell nyergelnünk" a Színház utcában kijelölt útvonalra. A képen sajnos rosszul látszik, de a lámpaoszlop mögött bizony ott a kerékpárral behajtani tilos tábla. Ráadásul a Bünker köz az az átjáró, amit igénybe kell vennünk, ami persze, hogy a másik irányba egyirányú (és ezúttal nem gondoskodtak a kerékpárosok számára a forgalommal szembeni behajtás elméleti lehetőségéről sem.) Így hát kénytelenek vagyunk átvágni - a kerékpárról leszállva, nem csak a rendőrök miatt, de azért is, mer ha a rövidke utcán a forgalommal szemben kerékpározunk, nagyon nagy az esélye, hogy a szemből érkező, a be-nem-látható kanyart bevevő autók véget vetnek a további kerékpározásnak.

Vissza tehát a Színház utcába, és lássuk, hogy férünk el...

Sehogy. Itt vitának nem nagyon van helye - egész egyszerűen, ha a baloldalt ferdén parkoló autók mellett elhalad egy szembe jövő jármű, azzal szemben kerékpáron esélyünk sincsen. Az egyetlen lehetőség, hogy lehúzódunk és megállunk - és még örülhetünk, ha az autósok nem kezdenek üvöltözni velünk. No, mert a legtöbb autós fejében ilyenkor megy fel a pumpa, hogy ni a bringások hogy elszemtelenednek, mer' ezeknek már mindent szabad, szembemenni a forgalommal, megáll az eszem! Az fel sem merül bennük, hogy a kerékpáros ugyanúgy egy rosszul megtervezett, célszerűtlen és - ez esetben legalábbis - nagyon veszélyes közlekedési megoldás hátrányait szenvedi, mint ő maga...

A színház utca végén a Petőfi téri macskaköveken folytathatjuk az utat - mert egyéb sem hiányzik a kerékpárosoknak. Mielőtt kiérnénk a Széchenyi térre, még egy kis kitérő vár ránk a Liszt központ háta mögött, a hasonnevű utcában, amerre a kockakőre festett jelzés irányít bennünket:

A Liszt Ferenc utcában először nem találtam meg a kerékpáros nyomot, de aztán ráleltem... a parkoló autók alatt. Gondolom, itt sem könnyen megy át a köztudatba, hogy ide már nem kellene parkolni. (A parkolóhelyek számának csökkentése egyébként szintén nagyszerűen alkalmas arra, hogy az autósok és kerékpárosok közötti ellentétet élezze - ez külön megérne egy posztot.)

Végül kiérünk a Széchenyi Térre, ahol a nyitott kerékpársáv - mint korábban már említettük - olyan, mint ha ott se volna. Az Erzsébet utcán folyamatos zárt kerékpársáv vezet minket vissza a Deák térig - ehhez itt is parkolóhelyeket kellett megszüntetni az autósok nagy örömére.

A Deák tértől a kerékpárosokat ismét a járdára terelik, egészen a "távoli" Csengery utcáig. Ezen a kb. 150 m-es szakaszon is találunk azért két hülyeséget, csak a biztonság kedvéért. Először is ez a régimódi hirdetőoszlop, amit sem eltávolítani, sem áthelyezni nem lehetett volna, ezért ezzel a finoman ívelt sárga csíkkal vezetik a kerékpárosokat, nehogy nekihajtsanak (mert amúgy biztosan nem jutna eszünkbe kikerülni):

(Csak egy közbevetés: létezik még a világon olyan ember, aki hirdetőoszlopokat nézeget? Tényleg olyan nagy szükség van erre ezen a helyen, ahol amúgy ötpercenként ha elmegy 1-2 járókelő?)

A másik a Csengery utcai kereszteződés, ahol némileg ellentmondó üzeneteket kapunk: egyrészt véget ér a kerékpárút (már megint), másrészt viszont sárga nyíl biztatja a kerékpárosokat, hogy azért csak előre (a haladásért és a hazáért, lendületlenül...)

Nem tudom, hogy a rendőr pl. hogy értelmezné ezt - az biztos, hogy nem nagyon hatná meg őt, ha a nyílra hivatkozva rajta maradnánk a kerékpáron.

Az állomástól állomásig tartó túrát ígértem, és majdnem vissza is értünk. A maradék utat újra a kerékpáros nyomon haladva tudjuk megtenni, így érkezve vissza túránk elejére, a kerékpársáv biztatóan induló, de elég hamar csúfos véget érő kezdeti szakaszához.

* * *

Konklúzió

Sok cinikus véleményt hallottam az utóbbi időben az új kerékpárút-hálózattól - kerékpárosoktól, és olyanoktól is, akik sosem járnak kerékpárral a városban. Sokak szerint ennek az egésznek egyedül az volt a célja, hogy Sopron város elmondhassa, hogy "megépült" X km kerékpárút.

Én nem szeretnék ennyire cinikus lenni. Szeretném azt feltételezni, hogy az új úthálózat építésének a célja elsősorban az volt, hogy a kerékpáros közlekedést biztonságosabbá tegye, a kerékpárosok (és velük együtt a közlekedés többi résztvevőjének) az életét megkönnyítse. Ebből a feltételezésből kiindulva értékelem a beruházás sikerességét, amikor a következőket mondom:

• Ha a cél az volt, hogy a kerékpárhálózat kialakításakor egyaránt figyelemmel legyenek valamennyi közlekedésben részt vevő érdekeire, akkor ezt a célt sajnos nem sikerült elérni. Az új hálózat szinte valamennyi közlekedő életét megnehezíti, de legfőképpen a kerékpárosokét.
• A kialakult problémák oka nem az, hogy a kerékpárosok képtelenek, vagy nem hajlandók egy új helyzethez alkalmazkodni, vagy, hogy az erőfölényüket (?) próbálnák fitogtatni. A kerékpárhálózat koncepciójában és megvalósításában vannak a hibák - súlyos hibák, nevezetesen:
• Számos megoldás átgondolatlan, mindenki számára kényelmetlen, a közlekedést nehezíti, és egyes esetekben (pl. Színház utca) kimondottan veszélyes.
• Összességében a kialakított hálózat a kerékpárosok életét kimondottan nagyon nehezíti, az autósok helyzetét is rontja, a gyalogosokét pedig legalábbis nem könnyíti meg különösebben. A jelenlegi kerékpárhálózat a korábbinál rosszabb helyzetet hozott létre.

Értékeljük és üdvözöljük, ha kerékpárhálózatot akarnak létrehozni Sopronban, de ennek csak akkor van értelme, ha ez valóban javítja, és nem rontja a közlekedők helyzetét. Nagyon örülnénk neki, ha az illetékesek végre tudomást vennének az itt felsorolt problémákról, és ahelyett, hogy a felelősséget a közlekedőkre (és közülük is elsősorban a kerékpárosokra) hárítanák, felülvizsgálnák az álláspontjukat, és helyrehoznák a kerékpárút-hálózat készítése során elkövetett hibákat, és valóban jó, használható, a kerékpárosok és a többi közlekedő életét megkönnyítő hálózatot hoznának létre - mert a jelenlegi nagyon nem az.